Pár napja vettem kézbe Müller Péter: Boldogság című könyvét. Alig pár oldal után olyan részhez értem, ami tökéletesen megfogalmazza mindazt, amit a szülés élménye jelentett nekem. Szeretném, ha a várandósok, szülés előtt állók mélyen ezek mögé a sorok mögé néznének, és meglátnák azt, amit rejtenek. Azt az igazságot, ami sejtszinten bennünk van, csak valahogy a fene nagy civilizációban elsikkadt. Élvezzétek:
“- Mégis, mi volt az a csúcspillanat, amikor úgy érezted:”Most boldog vagyok”?…
- A szülés.
- Amikor megszületett a kislányod?
- Nem. Amikor szültem… Maga a szülés.
- Nem fájt?
- De fájt. Szörnyen fájt! Egyre nagyobb hullámokban jött a fájdalom… Már-már úgy éreztem, hogy nem lehet kibírni… És ekkor hirtelen megszűntem valahogy…Mintha óriásira tágultam volna…Nehéz ezt elmondani… Egyre végtelenebb lettem…
- És akkor nem fájt?
- De biztosan fájt… Csak nem nekem!… Azt, hogy “én”, meg “nekem” eszembe se jutott… Mintha eggyé váltam volna az egész természettel!… Ez most hülyeségnek hangzik, de így éreztem… Nem a fájás szűnt meg, hanem én!… És ez elmondhatatlanul jó érzés!… …Megszűntek a határaim… Beleolvadtam valami óriásiba, aminek nem volt vége sehol!… szédületes megszabadulás! Kitágulás. Lebegés!… Csodálatos, fantasztikus állapot…”
Meg kellett ezt osztanom Veletek, hogy ne féljetek annyira lebegni, élni, szeretni, boldognak lenni…
A szülés boldogsága…
augusztus 16, 2011 at 8:23 du. (Uncategorized)
Berni said,
augusztus 31, 2011 at 5:01 du.
Ez hihetetlen!!Ma olvastam ugyanezt!!Csodálatos!